Hangsorok

Egy dalban/zeneműben előforduló hangok adják annak hangkészletet. Ezek jellemzőek a zeneműre, meghatározzák annak jellegét. Ha megnézzük ennek egy oktávnyi hangjait, megadhatjuk a mű hangnemét.

Dúr hangsor (skála): egész-egész-fél-egész-egész-egész-fél hangközökből áll. A leggyakoribb a C-dúr skála, ennek hangjai adják a zongora fehér billentyűit: C - D - E - F - G - A - H- C.
De ha pl. G-dúr, akkor G - A - H - C - D - E -Fisz- G. Az ilyen hangkészletű művek általában vidámak és erőteljesek.

Moll hangsor: egész-fél-egész-egész-fél-egész-egész. Innen indult minden: A - B - C - D - E - F - G - (A) (csak magyarul a B helyett érts H-t) - ez az A-moll skála. A hangjai megegyeznek a C-dúrral, csak a kiinduló hang tér el, és így az egész hangzás más lesz: szomorkásabb, érzelgősebb.

Ugyanazon hangkészletű, de más kezdőhangú skálák a párhuzamos skálák: minden dúr skálának megvan a moll párja, mely ugyanazt a hangkészletet használja, csak a skála kezdete a moll-nál máskél hanggal lejjebb van. Pl. C-dúr - A-moll, G-dúr - E-moll stb.

Természetesen vannak ezen a két gyakran használt hangsorokon kívül is hangsorok, pl.:

Moll, de míg a fent említett természetes g-moll esetén a hangkészlet:

G, A, Bb, C, D, Eb, F, (G).

addig harmonikus g-moll esetén:

G, A, Bb, C, D, Eb, F#, (G).

és melodikus g-moll esetén:

G, A, Bb, C, D, E, F#, (G).

a hangkészlet.

Pentaton skála:kvintláncon alapuló ötfokú hangsor. Pl. a dúr-pentaton skála hangjai c-d-e-g-a, mixolíd-pentaton g-a-c-d-e, moll-pentaton a-c-d-e-g.