Ez van


Én nem csináltam semmit, semmit nem fedeztem fel,
én csak tettem amit mondtak, én csak tettem, amit kell.
És én nem bántottam senkit úgymint annyi jó gyerek,
talán ezért van, hogy egyfolytában csak ráfizetek.
Ez van, ez van, ez van, ez van.

Hogyha szerelmesek lettünk, és már csinálnánk nagyon,
majdnem megőrülünk, s közben sehol nincs rá alkalom.
Tudom: dolgozzunk meg érte, s lesz rá idő, mód és hely,
épp csak elfelejtjük addigra, hogy mi a francnak kell.
Ez van …

Te csak megmondod, hogy hogy lesz jó és aztán nekem fáj,
ezért kérlek, többé ne segíts, ha nem nagyon muszáj.
Mert én összecsuklom mindig ha a hónom alá nyúlsz,
és már fáraszt, hogy az én káromból te csak hasznot húzz.
Ez van …

Én már eszmeileg jó ideje nem táplálkozom,
s egyre soványabban nézek szét a szakadt polcokon.
Bár még akad egy-két konzerv-beszéd, konzerv-igazság,
de a címkéken a szavatosság régesrég lejárt.
Ez van …

Hogyha történt veled ilyen, vagy már láttál hasonlót,
kérlek ne mondj inkább semmit, ha már úgysem mondhatsz jót.
És ha nem szóltál egy szót se, akkor most már ne is ints,
inkább dugd a kezed zsebre, ahol régen semmi sincs.
Ez van …

Ők csak megásták a gödröt s aztán ültették a fát,
és a gyökere volt fölül és a földben lenn az ág.
Én már nem is szóltam nekik, hogyan lenne jobb vagy szebb,
tudod: ők értenek hozzá, csupa jó nagy, jó nagy …
Ez van …